A szavak színe

Kajdáccsal beszélgettünk.

– Észrevettem, hogy némely szó színesen jelenik meg a fejemben.

– Színesen? Hogy érted ezt? – kérdeztem.

Kajdács lehajtotta a fejét, még a szemét is lehunyta egy pillanatra, annyira töprengett.

– Hogyan magyarázzam el? Tulajdonképpen egészen egyszerű, valaki mond egy szót, vagy én gondolok egyre, és azt valamilyen színben látom, persze csak képzeletben.

– Példát!

– Például: vasárnap. Ez a szó sárga a fejemben. Hétfő: fehér. Kedd: barnászöld. Szerda: hússzínű. Csütörtök….

– Neked valami különleges fejed van, mert nekem ezek a szavak feketék. Persze, te festő vagy, színkeverő.

– Fekete, az is szín. Na és a saját neved? Mirkó?

Hallgattam egy darabig, aztán magamat is meglepve kimondtam:

– Kék.

Kajdács kiegyenesedett.

– Ugye? Hát a neved többi része?

– Sárkányos Égbelátó. A Sárkányos inkább sárga, az Égbelátó kék. Mint az ég. Talán azért.

– Talán. Lehet, nem minden szó színesedik ki a fejedben, de néhány biztosan.

Aztán ezzel játszottunk még  jó ideig. Kerestük a szavakat, amelyek valamilyen színt kaptak a képzeletünkben.